A hiszti derült égből villámcsapásként köszöntött be hozzánk. Jól emlékszem arra a kétségbeesett tehetetlenség érzésre, ami akkor fogott el amikor a bőven 3 éves,  tündéri természetű lányom a bölcsődéből hazafelé jövet hirtelen földhöz vágta magát dühében a járda mellett a porba, hogy ő bizony egy tapottat sem megy tovább, ő a bölcsibe akar visszamenni játszani Bogikával. Ez abszolút kivitelezhetetlennek bizonyult, mivel a bölcsődében éppen alvásidő volt, Bogikát pedig szintén hazavitte a nagymamája ebéd után. Az én lányom pedig ott hasalt a porban, a járókelők bámultak, én pedig 25 éves kezdő anyukaként jobbat nem tudtam kitalálni, minthogy "hónom alá kapjam a gyereket"  cipekedve tegyem meg azt a 10-15 métert még a lépcsőházunkig.  ...continue reading →