Emlékszem, úgy másfél éves forma lehetett a lányom és éppen egy védőoltásról érkeztünk haza.  Miután a csizmáját levettem a lábáról, úgy ahogy volt overallban beosont a szobába, leterítette a textilpelenkát az ágyra ( azt amelyiken egy fél órával korábban még ő feküdt az orvosi rendelőben)  ráfektette hasra  a "Bíbí babáját",  majd visszafordította, sajnálkozva nézte egy darabig, majd hirtelen felkapta, és magához ölelte a következő szavak kíséretében: "Szemmi baj...szemmi baj" és gyengéden bebugyolálta Bíbí  babát a  hátához simított textilpelenkával... Hirtelen dejavu érzésem támadt, valahogy olyan ismerős volt nekem ez az egész, mintha másodszor élnék át valamit, mígnem belém nyilalt a felismerés: A lányom egy az egyben leutánozta az orvosi rendelőben tapasztalt, vele kapcsolatos viselkedésemet! ... Noémi innentől kezdve ha bárkit szomorkodni, vagy sírni látott  a környezetében, a játszótéren, vagy a parkban odetotyogott hozzá, megsimogatta a hátát, és  sűrűn modogatta neki, hogy "szemmi baj, szemmi baj" 🙂

A lányomnál bizonyára az esemény erős érzelmi töltete váltotta ki ilyen hirtelen az utánzást - egy fájdalmas dolog kapcsán ( oltás) jól esett és sokat jelentett neki az anyai vígasztalás- ám az utánzás, modellkövetés minden gyermek lelki fejlődésének egy igen fontos mozzanata, a szociális tanulás alapja...

A gyerekek számára mások megértésének szinte egyetlen módja,  az illető mozdulatainak a lemásolása az  "utánmozgás".  Akaratlanul is azt csinálják amit a környezetük.  Az utánzás szoros kapcsolatban áll a beleélő képesség, az empátia fejlődésével.

Ahogy növekszik a gyermek egyre inkább azt fogja utánozni, aki a legközelebb áll hozzá, tehát leggyakrabban a szülőket, hiszen az utánzás, a modellkövetés legfőbb indítéka a szeretet.

A gyerekek legtöbbször olyankor jelenítik meg saját mozdulataikban és cselekvéseikben anyát és apát amikor azok éppen nincsenek jelen.  A  csemeténk azáltal, hogy mozdulataival odavarázsol minket, tulajdonképpen saját magát jutalmazza ( és vígasztalja) a szeretett személy megjelenítésével.

Mi pedig olvadozunk, hogy éppen minket utánzott...Azt pedig, hogy ezt miként tette, leginkább a másik szülő, vagy a nagymama tudja igazán elmesélni...  Hiszen apát anya jelenlétében, anyát pedig apa előtt utánozzák leginkább 🙂 Éppen a lányom "utánzós" korszakában jártam főiskolára, és mindig csak elmesélésből tudtam, hogy Noémi  titokban hogyan sminkelte ki magát,  hogyan akasztotta  a vállára a kistáskámat, és az éppen otthon hagyott magassarkú cipőimbe miként csámpázott végig fel-alá a nagyszobában...

 Nektek milyen utánzós élményeitek vannak? Melyik a legkedvesebb?

*      *       *      *      *

Szeretnél további ötleteket és tanácsokat kapni gyermeked otthoni fejlesztéséhez, iskolára való felkészítéséhez ? Iratkozz be te is a TündérTanodába, és rendszeresen küldöm neked!

*      *      *      *      *

Ha miskolci, vagy Miskolc környéki vagy, személyesen is tudok segíteni neked gyermeked fejlesztésében, iskolára való előkészítésében. Várlak szeretettel a miskolci FejlesztőKuckóban!