A te gyermekedben hisz a tanító nénije? Biztatja, bátorítja ha elakad a tanulás folyamatában? Vagy épp ellenkezőleg, leginkább csak elvárásai, kritikái vannak,?  Gyereked még annyit sem tud számonkérések során felmutatni, amennyit kevésbé szorongatott helyzetben könnyedén képes volna?

A te gyermeked fejlődésében hisz a tanító nénije?  Az év végi bizonyítványa ezt fogja tükrözni? Vagy inkább szeretne már "megszabadulni" tőle, és ahelyett hogy óvó szárnyai alá venné, oltalmazná,  a buktatást és az évismétlést javasolja?

Minden pedagógus a személyiségével dolgozik és mély önismeret, no meg nagyfokú lélektani ismeret kell ahhoz, hogy a számára nem szimpatikus gyerekekkel is úgy tudjon bánni, mint azokkal akikkel könnyedén egy hullámhosszon van.  Nagyfokú önismeret és önmagán végzett belső munka kell ahhoz, hogy a nem szimpatikus gyerekekben is megtalálja a szépet, az értékeset, amit védelmezni , ápolni és fejlesztgetni, kibontakoztatni lehet...

...mert ahogy egy gyermek a szülei szeretetéért igyekszik jól viselkedni  és megfelelni az elvárosoknak, úgy a tanító nénije szeretetéért és elismerő kedves szavaiért is igyekszik tanulni és jól teljesíteni amennyire csak telik tőle. 

Vörös diplomával ( summa cum laude minősítéssel) végeztem a 4 éves fejlesztő pedagógia szakot. Végtelenül büszke vagyok rá, sok munka és sok-sok lélektani (főleg gyermeklélektani) ismeret társul hozzá.  De ha első osztályosként a tanító nénim nem hitt volna bennem, én is lehettem volna megbélyegzett diszlexiás gyermek is akár...

A félévhez közeledtünk már....témazáró írásbeli volt az olvasókönyvben. Tele a rettegett feladatokkal, ahol nagybetűkkel írott szavakban kellett a hiányzó betűket beírni. Valahogy boldogultam vele, de az utolsó feladat az megakasztott.  Le kellett írni a teljes nevünket nyomtatott nagy betűkkel.  A keresztnevemet csak  így sikerült:

A tanító nénim odajött mellém , és amikor meglátta csak szelíden átjavította. Nem fújta fel, nem küldött a nevelési tanácsadóba diszlexia vizsgálatra, nem rohant az igazgatóhoz...  Pedig még én is éreztem egész testemben, hogy itt elég nagy a baj...egyébként is, a testnevelés órákat is gyűlöltem, mert mindig nekem volt a legnehezebb eldönteni hogy melyik a bal és melyik a jobb irány. Többször össze is ütköztem az osztálytársaimmal, mert ők jó irányba kezdték a futást, de én nem....Ráadásul kevesebbet is bírtam mindig mint a társaim.
Egy mai iskolában valószínűleg már meghurcoltak volna diszlexia gyanú és fejletlen testséma "diagnózissal". Meg amúgy is, mi az, hogy más vagyok, mint a nagy átlag?????

Ám az én tanító nénim hitt bennem, türelmes és segítőkész volt. Még anyut is azzal biztatta, hogy valószínűleg a balkezességem miatt nehezebb ez nekem, és torna órákon is jobban odafigyelt rám, és mindig, mindig biztatott.  Év végére helyreállt az "N" betű, és kitűnő lettem. ...és utána még éveken keresztül.  Aztán a főiskolán is. ...és lettem a gyerekek védelmezője, segítője a tanulásban....mert az én első tanító nénim hitt bennem, és ez egy életre szárnyakat adott.

Hány diplomás, vörös diplomás, és tehetséges embertől fosztjuk meg a világot azzal, hogy nem hiszünk a gyerekeinkben és a képességeik fejlődésében, kibontakoztatásában?

Mi van ha az életed, a jövőd kulcsa az, hogy a tanító néni hisz-e benned?

*      *     *    *    *

Szeretnél további ötleteket és tanácsokat kapni gyermeked otthoni fejlesztéséhez, iskolára való felkészítéséhez ? Iratkozz be te is a TündérTanodába, és rendszeresen küldöm neked!

*      *     *     *     *

Ha miskolci, vagy Miskolc környéki vagy, személyesen is tudok segíteni neked gyermeked fejlesztésében, iskolára való előkészítésében. Várlak szeretettel a miskolci FejlesztőKuckóban!

Bejelentkezés: 06-70-256-9595 vagy info@tundertanoda.hu

    *      *     *     *     *