Jár hozzám a FejlesztőKuckóba egyéni fejlesztő foglalkozásokra egy másfél éves kislány. Mielőtt még rákérdeznél, hogy mi a problémája, megsúgom, hogy az égvilágon semmi! Nem problémája, sokkal inkább lépéselőnye van a kortársaival szemben...mert van egy igen tudatos szülői magatartást képviselő, csodálatos anyukája, aki tisztában van a korai fejlesztés fontosságával és azzal, hogy ez az, amit a gyermeke évek múlva is kamatoztatni tud. Hannával élmény a fejlesztő foglalkozás, de még nekem is leesett az állam pár napja, amikor először tettem elé a "Logicoloredo" játékkészletet, és ő apró ujjacskái közé fogta az egyik alakzatot, majd hirtelen így szólt " NÉGYZET" ! ...continue reading
Az iskolaérettség hozzávalói: Szinezni szakadásig? Vagy mégis mi a jólfejlett finommotorika titka?
A szinezés fontos...a szinezés előkészíti a gyerek kezeit a későbbi írástanulásra...a szinezés megedzi a finommotorikát. Szinezzünk hát szakadásig! Íráselőkészítés fájdalmak árán is! Anyának már herótja van, a gyerek meg sírva menekül a papír elől. Nesze neked iskolaelőkészítés és időben iskolaérettség! Játékos fejlesztésből erőltetett előretanítás lesz és jó úton haladunk affelé, hogy a gyerek megutálja egy életre a rajzolást. ...continue reading
A régi rendszer diszlexia megelőző hatással bírt???
A diszlexia megelőzés egyik alappillére a bal és jobb irányok pontos ismerete. Csakhogy ezt a gyerekeknek nem is olyan könnyű elsajátítani. Fejlesztő foglalkozásokon gyakran látom, hogy az újonnan jött gyerekek belezavarodnak, a keresztező mozdulatoknál pedig már teljesen belegabalyodnak a saját kezükbe, lábukba. És amikor már a szőnyegen fekve, tornagyakorlatként próbáljuk a bal könyököt a jobb térddel, és a jobb könyököt a bal térddel összeérinteni akkor már rendszerint kitör a hangos kacagás. TündérTanárnéni pedig gondolkodóba esik, hogy hogyan tudna nekik segíteni, és hogyan is volt ez az ő idejében? ...continue reading
Az iskolaérettség hozzávalói : egy nagy adag jólfejlett figyelem
Úgy érzékelem hogy az anyukák még mindig félve közelítenek az iskolaérettség kérdéséhez, és ijedten adják ki a kezükből az irányítást a NevTan-nak, vagy az óvodának, logopédus szakembernek, ha eljön a döntés ideje, hogy akkor most iskolaérett vagy sem? Pedig azért ez az egész egyszerűbb, mint gondolnánk! Megpróbálom egy kicsit lefordítani "anya-nyelvre" azokat a készségeket, amelyekre szükség lesz iskolaérettséghez. Elsőként a figyelem témakörét járjuk majd körül, de előtte fontos elmondani, hogy az iskoalérettséghez szükséges készségek nem a nagycsoportban, és nem egyik -napról a másikra alakulnak ki... ...continue reading
Viszlát mutizmus gyanú!
Igen, jól olvasod..Mutizmus gyanú.. Nem, nem az autizmusról lesz szó, az más... Az elektív mutizmusról szeretnék írni, amit egy nagyon okos és csodálatos kisfiú mellől igyekeztem elhessegetni amennyire csak lehet... Mutizmus. Helyzethez kötött hallónémaság. A fizikailag egészséges, ép értelmű gyermek csak szűk családi körben hajlandó beszélni, más környezetben egyetlen szót sem képes kimondani. Figyelem! Nem keverendő össze a megkésett beszédfejlődéssel, sem azzal amikor a gyermek egyáltalán nem beszél, noha az életkorát tekintve már "illene". A mutista gyerekek tudnak beszélni, sokszor igen gazdag szókinccsel bírnak, otthon be nem áll a szájuk, de idegen környezetben "megnémulnak" és egy szót sem képesek szólni, mondhatni teljesen megkukulnak... ...continue reading
Hiszti a köbön, éljen a dackorszak!
A hiszti derült égből villámcsapásként köszöntött be hozzánk. Jól emlékszem arra a kétségbeesett tehetetlenség érzésre, ami akkor fogott el amikor a bőven 3 éves, tündéri természetű lányom a bölcsődéből hazafelé jövet hirtelen földhöz vágta magát dühében a járda mellett a porba, hogy ő bizony egy tapottat sem megy tovább, ő a bölcsibe akar visszamenni játszani Bogikával. Ez abszolút kivitelezhetetlennek bizonyult, mivel a bölcsődében éppen alvásidő volt, Bogikát pedig szintén hazavitte a nagymamája ebéd után. Az én lányom pedig ott hasalt a porban, a járókelők bámultak, én pedig 25 éves kezdő anyukaként jobbat nem tudtam kitalálni, minthogy "hónom alá kapjam a gyereket" cipekedve tegyem meg azt a 10-15 métert még a lépcsőházunkig. ...continue reading
Testvérféltékenység…Mit tehetünk ellene?
A testvérféltékenység problémája már a Bibliában is megjelenik. Gondoljunk csak Kain és Ábel testvéri viszonyára. Az "atya" ( a szülő) szeretetét mindenáron birtokolni akarjuk, akkor érezzük biztonságban és jól magunkat, ha a szülők figyelmét, tőrődését magunknak tudhatjuk. Emlékszem 3 éves múltam amikor az öcsém megszületett. Igyekeztem én szeretni, ha sírt a szájába nyomtam a margarétás cumiját, ha ordított mert éhes volt én megkínáltam nápolyival, ha a pelenkából kibontva szabadon rugdalózott, megpuszilgattam a lábujjait, amit később már leharapni akartam, mert arra a következtetésre jutottam, hogy biztosan azért foglalkoznak vele többet, mert neki teljesen rendben vannak a lábujjai, nem olyan "más" a kislábujja, mint az enyém... ...continue reading
Utánozás majomszokás?….vagy az már a szociális tanulás?
Emlékszem, úgy másfél éves forma lehetett a lányom és éppen egy védőoltásról érkeztünk haza. Miután a csizmáját levettem a lábáról, úgy ahogy volt overallban beosont a szobába, leterítette a textilpelenkát az ágyra ( azt amelyiken egy fél órával korábban még ő feküdt az orvosi rendelőben) ráfektette hasra a "Bíbí babáját", majd visszafordította, sajnálkozva nézte egy darabig, majd hirtelen felkapta, és magához ölelte a következő szavak kíséretében: "Szemmi baj...szemmi baj" és gyengéden bebugyolálta Bíbí babát a hátához simított textilpelenkával... Hirtelen dejavu érzésem támadt, valahogy olyan ismerős volt nekem ez az egész, mintha másodszor élnék át valamit, mígnem belém nyilalt a felismerés: A lányom egy az egyben leutánozta az orvosi rendelőben tapasztalt, vele kapcsolatos viselkedésemet! ... Noémi innentől kezdve ha bárkit szomorkodni, vagy sírni látott a környezetében, a játszótéren, vagy a parkban odetotyogott hozzá, megsimogatta a hátát, és sűrűn modogatta neki, hogy "szemmi baj, szemmi baj" 🙂 ...continue reading
Az én karácsonyi mesém….
A karos lócán ébredeztem ... Már sötétedett, és ahogy fáradtan pislogva próbáltam nyitogatni a szemeimet, szines fények táncára lettem figyelmes. Puha párnák sokasága ölelt körül óvóan, az egyiknek a csücskét szorongattam éppen... Egy fénnyel teli pillanatban, amikor ezer szines karika táncolt a szobában körülöttem, ijedten vettem észre, hogy nem a saját helyemen vagyok, nem a mama hímezte kedvenc "zsoltis" párnámat szorongatom, és a takaróm sem a megszokott. Valamiért Öregpapó ujjasa van rámterítve... Ó hát persze! Öregpapóéknál vagyok... most már emlékszem, hogy ebéd után odaültem hozzá a sparhet melletti lócára, szorosan odabújtam a karjához, egy darabig játszadoztam azokkal a furcsa és rugalmas kék vonalakkal a kezén, ő pedig arról beszélt, hogy jönni fog este a KisJézus! ...continue reading
Játékbaba és kisautó : klasszikus karácsonyi ajándékok, de vajon képességfejlesztő játékok is, vagy semmire sem jók?
Amikor kislány voltam, mindig azt reméltem, hogy majd játékbabát fog hozni nekem a Jézuska. Ha megkérdezték, hogy mit szeretnék kapni karácsonyra én minden évben csak annyit mondtam, hogy : "babát"! Ezzel párhuzamosan az öcsém minden évben kisautót várt a fenyőfa alá. Anyu persze évente a plafonon volt a babamániámtól ( biztosan röstellte magát , hogy rendszeresen ezt az igényemet kell tolmácsolnia a Jézuska felé 😛 ) de azért, hogy ne legyek nagyon szomorú karácsony este, valami kis vacak csúnya baba mindig került a fa alá, amit a legnagyobb igyekezetem ellenére sem voltam képes, még újév napjára sem megszeretni.. Szívem szerint én egy szőke hajú , bájos arcú, puha testű babára vágytam, "olyanra, amelyik még a szemét is be tudja csukni és velem együtt aludhat a "zsoltis" párnámon." ...continue reading
