Igen, jól olvasod..Mutizmus gyanú.. Nem, nem az autizmusról lesz szó, az más... Az elektív mutizmusról szeretnék írni, amit egy nagyon okos és csodálatos kisfiú mellől igyekeztem elhessegetni amennyire csak lehet... Mutizmus. Helyzethez kötött hallónémaság. A fizikailag egészséges, ép értelmű gyermek csak szűk családi körben hajlandó beszélni, más környezetben egyetlen szót sem képes kimondani. Figyelem! Nem keverendő össze a megkésett beszédfejlődéssel, sem azzal amikor a gyermek egyáltalán nem beszél, noha az életkorát tekintve már "illene". A mutista gyerekek tudnak beszélni, sokszor igen gazdag szókinccsel bírnak, otthon be nem áll a szájuk, de idegen környezetben "megnémulnak" és egy szót sem képesek szólni, mondhatni teljesen megkukulnak...
"Az egyik legrejtélyesebb kommunikációs zavar az "elektív mutizmus",amelyet magyarul talán "helyhez kötött hallónémaság"-nak lehetne nevezni...igen ritka rendellenesség...Mindmáig gyakorlatilag nem tudjuk mi okozza az elektív mutizmust....ez a rendellenesség neurotikus viselkedésforma, hiszen célja a szorongás elleni védekezés. Az elektív mutizmus terápiája hosszadalmas és összetett feladat....nem az elektív mutizmus okát kell felderítenünk, hanem abban kell segítenünk őt, hogy kortárskapcsolataiban határozottabb legyen. Ugyanakkor meg kell indítanunk a verbális kommunikációt is..." / Dr Ranschburg Jenő /
Mutizmus gyanúval küzdő kicsi tanítványom 3 évesen került hozzám fejlesztő foglalkozásokra. Anyukája elmondta, hogy több mint egy éve jár bölcsődébe a gyermek és ott egy szót sem szól azóta sem, a gondozónők is aggódnak...Pedig éppen azelőtt kezdett el odahaza nagyon beszélni és mondókázni amikor bölcsődébe került. / A magam részéről összefüggést véltem felfedezni a bölcsődekezdés és az éppen akkor fejlődésnek indult beszéd megtorpanása között, mivel a kisfiú rendkívül ragaszkodó és anyás volt...Talán az elszakadás miatt átélt szorongás is közrejátszott a dologban .../
Biztonságos, elfogadó környezetben a hangok a barátaink, beszélni jó...
...minden igyekezetemmel azon voltam, hogy ezt sugalljam felé. Én alapból egy csendes, hallgatag nő vagyok (csak írásban vagyok ennyire beszédes), de éreztem, hogy emellett a kisfiú mellett a hallgatással semmire sem megyek. Nem volt más választásom, mint minden hétfőn 10 és 11 óra között áttérni a "szófosó" üzemmódra, hogy biztonságban érezze magát kicsi tanítványom a szavak között is idegen környezetben, és szokja a beszédet ami csak neki szól szemtől szembe. Bármit játszottunk, bármi történt a foglalkozáson mindent, de mindent szóban kommenteltem neki. A szemkontaktust azonnal elfogadta, figyelt, együttműködő volt,érdeklődő a feladatok iránt, kedves gesztusokkal, olykor mosollyal hálálta meg, de fél évig egy szó sem hagyta el a száját a fejlesztő foglalkozáson. Ugyanakkor nagyon élvezte a mondókákra való mozgatást a kötélhintában, hintalovon, billenőpadon, vagy az Ayres tölcsérben.
Fél év után többször láttam rajta, hogy szeretne beszélni, nyitogatja a száját, nyaka szinte belefeszül, de még nem sikerül neki megszólalnia... "Blokkolt torokcsakra" jutott eszembe a kineziológia tanfolyamon tanult információ, és egyéb, csakrákkal kapcsolatos ismereteim is átvillantak rajtam. A torok csakra szine a tengerkék....kicsi tanítványom is gyakran van kékben...Mi lenne, ha én is kék blúzban lennék a foglalkozásokon, hogy ezzel is segítsem őt?
Tengerkék - Tengervíz - Tengeri só
Junius volt, éppen a tengerkék blúz volt rajtam tanítványom pedig a kedvenc játékával a "Kalapálós" készlettel játszott. Én mint mindig most is folyamatosan beszéltem hozzá, hogy melyik állatfigura éppen hová van felszögelve a parafa táblára, és a 3. kiskacsának már nem jutott hely.... Tréfásan megkérdeztem ( csak úgy magamtól, mert a kérdésekre is rendszerint én válaszoltam) hogy : " A kiskacsát hová tegyük? Ide a fa tetejére?", mire ő hirtelen, hangosan, érthetően, tiltakozva és kacagva rávágta, hogy " Nem , nem oda! Az nem oda való!" ...és nevetett tovább teljesen átadva magát ennek a feloldó, áttörést hozó, gyógyító kacagásnak.
Kicsit aggódtam, hogy vajon a következő foglalkozásokon mi lesz beszéd terén, megmarad-e a felszabadultság, vagy még visszatelepszik rá a gátlás. Mivel az anyukája elmondta, hogy elutaznak a tengerhez nyaralni, egy tengerparti szinezőt vittem a foglalkozásra, azt festette a kisfiú. És festés közben elkezdte mondani annak a színnek a nevét amelyikkel éppen dolgozott. " Tengerkék...homoksárga". A nyaralásról visszatérve még többet és még szívesebben beszélt. Összefüggést véltem felfedezni a tengerparti élmények és a beszéd hirtelen megindulása között, így rákérdeztem az anyukánál, hogy a homeopátiás doktornő milyen szereket írt fel a kisfiúnak. Tündér mosoly ült ki az arcomra amikor megtudtam, hogy az egyik éppen a "Natrium muriaticum", azaz tengeri só 🙂
Óvodában még mindig néma...
Kicsi tanítványom a fejlesztő foglalkozások alatt egyre nyitottabb és beszédesebb lett. Hatalmas tempóban fejlődött egyik hétről a másikra, és mindig rácsodálkoztam, hogy mennyire okos, értelmes kisfiú. Kortársaihoz képest jóval több ismerete volt a körülötte lévő világról. Viszont anyukáját nagyon aggasztotta, hogy más gyerekekkel és az óvodában még mindig egyáltalán nem beszél...
A foglalkozások alatt egyértelműen látszott, hogy a kisfiú nyílik kifelé, így javasoltam az anyukának, hogy most már próbáljuk meg a társas fejlesztő foglalkozást, hogy szűkebb környezetben elfogadja-e a másik gyermek jelenlétét... Kicsi tanítványom azonnal elfogadta a másik kisfiút, sőt, együtt játszott és nagyokat kacagott vele.
Még egy nagy lendület, egy szelíd támadás a mutizmus ellen....ezúttal virágcseppekkel
A mutizmus hátterében mindig ott a szorongás, és közel 2 év tapasztalatából ekkor már tudtam, hogy ebben a Moksa Elixír sokat tudna segíteni. Felhívtam rá az anyuka figyelmét, aki egy ideig vonakodott, majd miután mindenféle szakorvost végigjárt kicsi tanítványommal végül úgy döntött, hogy elkezdik szedni. Pár hét után végre megkezdődött a változás. A kisfiú a saját környezetében egyre többet beszélt idegenekkel is, és elkezdte fogadni a gyerekek közeledését ...
Folyamatosan nyílik kifelé neki a világ...már nem jár fejlesztő foglalkozásokra, elkezdett korcsolyázni, közösségi programokon vesz részt, és már barátja is van az óvodában! Sőt, nemhogy barátja, barátnője! 🙂
