A karos lócán ébredeztem ... Már sötétedett, és ahogy  fáradtan pislogva próbáltam nyitogatni a szemeimet, szines fények táncára lettem figyelmes. Puha párnák sokasága ölelt körül óvóan, az egyiknek a csücskét szorongattam éppen... Egy fénnyel teli pillanatban,  amikor ezer szines karika táncolt a szobában körülöttem, ijedten vettem észre, hogy nem a saját helyemen vagyok, nem a  mama hímezte kedvenc  "zsoltis" párnámat szorongatom, és a takaróm sem a megszokott.  Valamiért Öregpapó ujjasa van rámterítve... Ó hát persze!  Öregpapóéknál vagyok... most már emlékszem, hogy  ebéd után odaültem hozzá a sparhet melletti  lócára, szorosan odabújtam a karjához, egy darabig játszadoztam azokkal a furcsa és rugalmas kék vonalakkal  a  kezén,  ő pedig arról beszélt, hogy  jönni fog este  a KisJézus!

Felpattantam hirtelen a lócáról, kiszabadítottam magamat a párnák öleléséből, eltoltam magam elől a széket, amit dédnagyanyám mindig mellém tett, ha náluk aludtam el, hogy le ne essek.   Gyorsan beleugrottam aprócska kis papucsaimba és odafutottam a komódhoz ahonnan a fények jöttek.  Akkor láttam, hogy már apu is ott van Öregpapó mellett....

" Hol van a karácsonyfa amit a Jézuska meg az angyalkák hoztak? Hová tették? "  - kérdeztem apu felé fordulva .  Apám azonnal ölbe kapott hogy megmutassa nekem a fát: " Nézd csak Edi baba, itt van a komódon, majd mindjárt égni fognak rajta a gyertyák is"- és odébb lépett a konektor felé még mindig az ölében tartva engem, hogy láthassam Öregpapó karácsonyfáját...

Tegyél le!- kértem reszketve, elcsukló hangon... Percekig álltam dermedten egyhelyben, kipirult arccal, remegve....

- Mi baj van Cinke Panna? - törte meg a csendet Öregpapó

- Csak nem beteg lesz?  Nem szokott ő délután aludni..- jegyezte meg apám tanácstalanul.

Mivel még percek múlva is úgy remegtem mint a kocsonya, megérkezett anyám is, karján a kisded öcsémmel, dühösen:

-Jól nézek ki, ha az ünnepekre leszel beteg! Hová fogunk szaladni veled?

Előkerült az öreg lázmérő, de még hőemelkedésem sem volt. Torkom sem fájt, csak erősen szorított...Gond egy szál se, de a gyerek egyre csak remeg...

- Mondjad már, akkor mégis mi az istennyila bajod van?- kérdezte tőlem dühös aggodalommal anyám

Az...az, hogy... - kezdtem hozzá elcsukló hangon, fájdalmas pillantásokat vetve a satnya, ronda kis műfenyőre - ...hogy Öregpapónak ilyen csúnya karácsonyfát hozott a Jézuska! ...és kitört belőlem az őszinte, testet rázó gyermeki zokogás.  Akkor ott 5 évesen nem igazán tudtam szavakba önteni amit egész testemben éreztem, a lelki kínt, hogy  számomra a világ legjobb és legdrágább emberének , annak aki nekem mindennél kedvesebb, ilyen rusnya, ronda  csenevész kis műfát hozott a Jézuska....  Haragudtam a KisJézusra, az angyalokra...nem akartam már karácsonyt, csak  Öregpapó mellett akartam lenni, és  szorosan ölelni  a karját ahogyan szoktam...

- No ne lógasd már az orrod emiatt! Jó már nekem ez a fa is....Az én Jézuskámnak csak ilyenre telik, de már biztosan megjött nálatok is, és neked hozott szép nagy fát!   Nézd csak Cinke Panna!  Van ezen a fán egy kismadár, azt most levesszük innen és rátesszük a tiédre!

Egyik kezemben az üvegmadarat tartva, és selymes farktollával arcomat cirógatva,  másik kezemmel Öregpapóba kapaszkodva lépegettem hazafelé.  A Jézuska és az angyalkák igazán kitettek magukért. Plafonig érő hatalmas karácsonyfa állt a szobában, csillogó fényeket szórva mindenfelé.  Öregpapó feltette rá a madárkát, én pedig napjában többször ölbe kéredzkedtem, hogy megsimogathassam az üvegcinege  selymes tollát. Csak azt bántam, hogy dédnagyapámnak nem hozott a Jézuska ilyen szép fát....és vajon mit jelenthet  azt, hogy " csak ilyenre tellett az ő Jézuskájának?".... Aha, már sejtem! Mindig olyan kevés pénzt ad neki a postásnéni amikor jön hozzá ....Fiatalpapónak sokkal több olyan papír van a borítékjában.... és Apunak is....

A két ünnep között térdig érő hó esett, engem pedig hóember fogadott már kora reggel amikor felvittek mamáéknál Öregpapóhoz.  Megbarátkoztam a rusnya kis karácsonyfával, és gyermeki csintalansággal húzgáltam a rugalmas, puha jégcsapnak nevezett díszeket rajta. Szikrázó napsütés volt, a hideg csípte az orromat, megettetük a cinegéket a ruhaszárító kötélre felakasztott szalonna darabkákkal, megcsodáltuk az ereszen lógó hatalmas jégcsapokat ahogy megcsillant rajtuk a napfény...

Beérve a meleg szobába, Öregpapó leült az asztalhoz, tollat és papírt vett elő. Tudtam, hogy ilyenkor csendben kell maradnom, hogy el ne rontsa amit ír... Bírtam egy darabig, de amikor a számos papírkákat elővette, csendben odasomfordáltam mellé, bebújtam a karjai alatt az ölébe, és kértem, hogy most azt ikszelje be, amit én mutatok neki...

Dédnagyapám kezében megállt a toll, először tiltakozott, de mert annyira idegesítően és  kitartóan kérleltem, egy másik papírt elővéve engedett a nyomásnak és bejelölte azokat a számokat, amelyeket az aprócska ujjaimmal mutogattam neki....

Együtt vittük le a postára,  és megcsodáltunk útközben minden jégcsapot  és gyönyörködtünk a rajtuk táncoló napfényben....Aztán  egy hét sem telt bele és izgatottan szaladt össze a ház!  Mert az újságban a "heti nyerőszámok"  közül négy  teljesen megegyezett azzal  amit az aprócska ujjaim  mutattak neki 🙂